Meglásd,
megöljük egymást!

Te úgy ölsz meg engem, mint hajnalt a napfény,
mint Holdat a felhő, a fagyot iszapszén,
amint imát sírás, hűséget megszokás,
ahogy tó nyugalmát éjjeli kődobás.

Meglásd,
megöljük egymást!

Én úgy öllek meg, hogy majd magadra hagylak,
mint buzgó híveket a kihűlő paplak,
amint űri tájat a csillag melege,
ahogy a haldoklót emlékek serege.

Meglásd,
megöljük egymást!

Lassan, de biztosan, ahogy idő morzsol
csillagrendszereket táguló kozmoszból,
miként memóriát agyból az Alzheimer,
ahogy földi múltját egyszer majd az ember…

     2016.06.12. Csorba Tibor