Életem széthullott, s
zuhanásba kezdtem,
közben forróság járta át testem.
Ahogy egyre lejjebb hulltam,
a fénytől majd megvakultam.
Egyszer csak leértem,
egy forró szikla peremén eszméltem.
Ott volt az ördög,
forró lávafolyamban fürdött.
Mindenhol tűz volt,
s az üregben iszonyú nagy bűz volt.
Láttam sok embert sínylődni láncon,
a bugyrokban mások szabadon mulattak zenén, s táncon.
Az ördög rám nézett, s csak vigyorgott,
szájából a nyál kicsorgott.
Szeme izzott,
már a nézése is kínzott.
Végigmért, s aztán megszólalt.
Ez meg mit keres itt, meg se halt,
vigyétek, nem okozott még elég bajt.
Hirtelen valakik karon fogtak,
s valahol e világon egy barlang elé kidobtak.
Csak néztem, ahogy távozásuk után
összezárnak a barlang előtti bokrok.
Akkor döbbentem rá.
Én már megjártam a poklot.
TM