Közel negyven év telt el azóta,
Hogy megismerkedtünk egy téli napon,
Parádfürdői gyönyörű emlékek
Szívünk melengeti, érezzük: hogy nagyon!

 Emlékszel azokra a hosszú sétákra?
Kéz a kézben szerelmesen, boldogan.
Ó, de repült az idő!  És el is feledtük,
Hogy este tízkor a kapu zárva van. 

Mosolyogtak asztaltársaink, mikor megtudták,
Árkot ugyan nem ugrottunk, de kerítést igen.
De mi nem törődtünk semmi mással,
Hisz, már elhangzott közöttünk az: „Igen”!

Visszatekintve az elmúlt időszakra,
Istenem, de sok minden történt velünk!
Gyermekünk felnőtt, és a két szép unoka
Kitölti lassan elmúló életünk.

 Bár azt mondják ránk, hogy fiatalosak vagyunk.
De kezdünk öregedni, tagadni nem lehet.
Talán a véntől még messze vagyunk,
És reméljük, hogy még sokáig így lesz ez!

Szeressük mi egymást, úgy mint rég,
Azon a szép januári estén!
Minden napunk legyen boldog és szép!
Szeretetben, békességben: Te velem, s veled én!