Veresegyház határán
- oly egyedi e látvány -,
erdő ölelésében
medvék élnek békésen.

Az út arra kanyarog,
kocsival mész vagy gyalog,
útjelzőként egy medve
mutat utat nevetve.

Van itt barlang nyolc darab,
kifutó a fák alatt,
frissítőnek két nagy tó,
élvezi a sok mackó.

Boldogan él több tucat,
drága időt így múlat:
játék, bunyó, fogócska,
lazítás a hűs tóban.

Hatalmas a terület,
mit naponta kerülget.
Fenyves erdő árnyat ád,
ha a mackó fáradt már.

Barangolhat kedvére,
míg elkészül ebédje.
Koszt és kvártély igényes,
az eleség bőséges,

csupa finom eledel,
melyet a medve kedvel,
gyümölcs, meg többféle hús,
jó falat s vitamindús.

Sok nyugdíjas van köztük,
dolgos élet mögöttük,
cirkuszokban éltek ők,
voltak bájos szereplők.

Hosszú távú kifutón
pajkos medve fut buzgón,
egy nagyobb megkergette,
mert almáját elvette.

Talpa alatt reng a föld,
csetlik-botlik ágak közt,
robog lóhalálában,
aztán lassít, és bátran

visszanéz, ha úgy érzi,
üldöző be nem éri.
Továbbcammog nyugodtan,
s lepihen egy bokorban.

Fenyőerdő szélében
öreg medve edz éppen.
Egy fatörzset döntöget,
szorgalmasan, dölyfösen.

Fára mászni sem rest ám,
egyensúlyoz, majd feláll,
kapaszkodik egy ágba,
a vidéket pásztázza.

Odább vörösesbarnás,
két mancsával gödröt ás.
Ha elkészült rendesen,
feszít benne peckesen.

A távolban ring a tó,
izzadt medvét ringató.
Ha a vízbe becsobban,
rengeteg, mi kiloccsan.

Belemerül nyakáig,
barna feje kilátszik.
Mellétottyan pajtása,
s a bundáját tépázza,

majd hirtelen felpattan,
- hullámzik a tó-katlan -,
fröcsög a víz szerteszét,
beteríti a fejét.

Drótkerítés tövében
néhány föl-alá lépdel.
Látogató érkezett,
s kínál dinnyét, perecet.

Két lábra áll a medve,
a csemegét lenyelte.
Összeüti tenyerét,
ingatja busa fejét.

Ha már csíp a téli szél,
mackóhad aludni tér.
S horkolás, mint alt dallam,
rezeg a barlangfalban.