Meddig élet az élet,
hol ér véget a méltóság,
van értelme a létnek,
ha marad egy rácsos ágy?
Pislákoló lángocska,
ösztönök küzdelme,
álom az álomba,
az elme gyötrelme.
Megfáradt öreg test,
várja a jótevőt,
a kicsit kedves,
mosolygó ismerőst.
Könnyes szeme hálás,
de kinek, minek,
a szeretet vágyás,
adja még a hitet.
Egy telefon naponta,
vigyázz magadra,
mintha szaladna,
nem csak aludna.
Hova is mehetne,
kapaszkodik emlékeibe,
a maradék élete,
megmaradt bilincseibe.