Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Marianna I

Marika Lovász
Marika Lovász képe

Hamar kiderült, hogy nem tudom beosztani a fizetésem. Soha nem mértem fel, mi mennyibe kerül, csak megvettem, mert volt pénzem éppen.

   Kifizettem az albérletet, befizettem az ebédre, és ami megmaradt abból gazdálkodtam. Munkahelyemre villamossal jártam, arra havi bérletet kellett venni. Sajnos a felnőtt osztálytársak  többsége dohányzott, szünetekben engem is kínáltak, és hamar rá is szoktam a cigarettára.
   Nagymamánál hamarosan láttam, hogy a tanulásra nem lesz sok lehetőségem,. Eddigi életvitelemben nap közben is tudtam tanulni, most viszont erre elfogyott a lehetőségem. Minden nap fél nyolcra jártam dolgozni, négy óráig tartott a munkaidő.  Mire a munkából hazaértem, öt óra és csak utána kezdhettem a tanulást. Nagymama viszont korán lefeküdt, és mivel egy szobában aludtunk, hamar villanyoltás következett.
   Keveset tanultam, és megoldást kellett keresnem. Felmértem a külön bejáratú spajz adta lehetőséget. Úgy láttam a fotelágy éppen beférne, falra kis polccal, fali lámpával, és egy fali elektromos hősugárzóval. Ilonka néni és a férje segített a kivitelezésben. Legnagyobb munkának az ajtó elfordítása látszott, hogy  az, - az ágy kihúzott állapotában  is -  csukható legyen. Sikerült megoldani, és szert tettem egy mindössze öt négyzetméteres szobára.
   A legközelebbi hazajöttemkor édesanya adott dunyhát, párnát, egy váltás ágynemű huzattal.
   Így rendezkedtem be a nagymamánál, akit megkedveltem . természetességért, barátságos, egyenes modoráért. Ő is hamar megszeretett. Mindent megengedett, otthon éreztem magam nála. és miután megszólalásra alkalmassá tettem a rádióját, hát madarat lehetett vele fogatni. A  Pacsirta márkájú rádió skála zsinórja került kilazult állapotba, azon kellet javítani. Szétt szedtem a rádiót, darabka grafit ceruzával és radírral stabilizáltam. Ha nem tekergettük sehova, a rádió szólt, nem recsegett, nem ropogott. Ettől aztán a Nagymama nagyon boldog volt. Azt mondta, így napközben sincs egyedül. Mint fentebb említettem a pénzem soha nem volt elég, fizetéstől, fizetésig. A nagymama szokott kisegíteni, de  gyorsan rájöttem, hogy nem ez a megoldás.  Hallottam a takarító brigádban olyanokat, hogy egyszer-egyszer feketén is lehet dolgozni. Ilonka nénit kértem, ha van ilyen, szóljon. 
   Például a nyugati pályaudvar étterme. Tizenöt méter magas kupola termének nagytakarításához több ember kellett, hogy nyitásra biztosan kész legyen, hát az üzletvezető zsebből fizetett  még négy embert. Nagyon is voltak zsebbéli fizetések. A pincérek - felszolgálók - alapfizetése úgy lett megállapítva, hogy jattot - borravalót - kapnak a vendégektől. Ebből tudtak feketén fizetni.  Egy éjszakai munkáért 120 forintot kaptam, és legalább két napra való húst, és egyéb élelmet. Még így is voltak napok hó vége felé, amikor csak az előre befizetett ebéd volt az egész napi élelmem. Az éjszakai munkának megvolt a maga böjtje.  Alvatlanul mentem dolgozni, ahol úgy délfelére már igencsak elálmosodtam. Ebéd után meg végképp. Munkám közben rendesen meg-megcsúszott a ceruzám a bólogatástól, és alaposan összefirkáltam az adatlapjaimat.  Másnap rémülten kérdeztem : ki firkálta ezeket össze? Rájöttem, hogy a tettes én magam vagyok.

Egy napon Rezsőkém csengetett. Nagyon izgatott volt.  Olivér....Olivér, el kell mondanom valamit. Baj van? Nem, de csak te vagy, te vagy az egyetlen, akinek el merem mondani, hogy mi történt. A Dimény tudod? Felmentünk a Hármashatárhegyre kirándulni, és ott, tudod, az történt! És nem merem senkinek elmondani, és akkor eszembe jutottál. Te vagy az egyetlen Olivér, muszáj volt eljönnöm és elmondani! Mit szólsz?
   Rezsikém! örülök, hogy eljöttél. Nem bántad meg?  Még nagyon fiatalka vagy! És a Dimény hozzád képest, pláne fiatal.  Olivér, tudod, hogy szerelmes vagyok bele, és már nem bírtam várni tovább. Az anyunak nem merem elmondani, pedig szeretném, mit tegyek? Ismervén anyukádat, óvatosnak kell lenned. Tudod mit? mondd el Editkének, ő biztosan megért, és majd eldönti, hogy elmondja e a nővérének. Szerintem benne megbízhatsz. Ne félj az anyukádtól se. Tetteinkért mindig, minden körülmények között vállalnunk kell a felelősséget.  Hívjál majd, hogy hogyan alakultak a dolgok.
   És nemsokára levél várt munkából hazaérkeztemkor.

Kedves Mariann ! 

Próbálok emlékemben keresni egy kislányt, aki a nagymamám helyett levelet írt nekem, de ilyen névvel senkit sem sikerül találnom. Arra gondoltam, talán egy szomszéd házból való vagy? Így is nagyon megörültem a levélnek, mert eddig nekem nem igazán írtak. Ha nem teher, nagy örömmel venném, ha ezután is írnál, mert így a levél várásával, sokkal hamarabb tellene az idő

Rovatok: 
Irodalom