Szervusztok "Magyarerőskék"!

Folytatom a naplómat, megírom, hogy mi történt mostanában velem.
    Azután, hogy a Gazdi örökbe fogadott, jöttek sorban a családtagok megcsodálni engem. Mndenki kényeztet, de leginkább a Gazdi. Hetente kétszer is megfürdet, amitől eleinte kicsit féltem, de most már nagyon szeretek fürödni, mert mindenféle finom illatú sampont tesz a vízbe. Aztán amikor kivesz a kis kádamból, jól megtörölget, és beparfőmöz, amitől olyan fura, de jó illatom lesz. Azért fura illat, mert én inkább a kaja illatot szeretem.
   Elvitt állatorvoshoz már háromszor, kaptam valami szurit mindig, ami kicsit fájt, ordítottam meg visítottam is. Van törzskönyvem, meg valami számom is, hogyha elvesznék, tudják, hogy ki a Gazdim.
   Nagyon jó dolgom van. Pihe-puha párnám és plédecském is van, így amikor a Gazdi ölbe vesz és a párnámra fektet, bizony hamar elalszom. Az éjszakát  végig csucsulom. Néha felébredek, megnézem, hogy a Gazdi alszik-e. Ha igen, akkor csucsuluk tovább. Ha felkel, gyorsan a karjaiba vetem magam és végig csókolom a kezét, a karját, amin jókat nevet, majd bepóckolom magam a karjai közé, és hagyom, hogy simogasson egy kicsit. Ezt nagyon szeretem!.
   Néha úgy csinál, mintha haragudna. Ez akkor van, ha  a lába alatt botorkálok, de olyan finom illatok terjengenek amikor főz, és meg imádok enni. Mndent! A banánt, a földi epret és minden ételt, amit a Gazdi készít. Főként, ha a kezéből adja. Azt mondja, hogy már gurulok, mint a labda. De a finom husiknak, meg sütiknek nem lehet ellenállni!
   A Gazdi egyik lánya a Kutya-Árvaházból örökbe fogadott egy havert,  Alaszka a neve, de Alinak hívják. Hatalmas nagy - valami alaszkai malamut - , tőlem vagy 50-szer nagyobb. Ő úgy került az Árvaházba, hogy megverték a nyakán hatalmas seb volt, még most - egy év után is látszik a nyoma. Pedig csodaszép kutyus. El sem hiszitek, milyen jó dolga van annak a kutyusnak. Igazi családtag lett. Aztán úgy döntöttek, hogy ne legyen egyedül, az Árvaházból örökbe fogadtak egy Sophi nevű - német juhász - csajszit is. Az addigi szomorú életüknek egyből vége szakadt,  a Mennyországba kerültek. Ők szerencsések voltak. A többi kutyus - szegény árvák - úgy könyörgött, hogy őket is fogadják örökbe, de hát mindet nem lehet...
   A Gazdimnak  volt egy Taxi nevű pulija, amit az előző ház tulajdonosa itt hagyott neki, de végül visszakérték, ezért a Gazdi is elment az Árvaházba.Ott meglátott egy nagy behemót csajt. Azt mondta, hogy a szíve azonnal kalapálni kezdett, nekem meg földbe gyökerezett mind a négy lábacskám amikor megláttam, mert az akkora volt, mint Ali. Kaukázusinak mondják, és Glória a neve. A neve illik is hozzá, mert  igazán szép, el kell ismernem.
   Másnap egem itthon hagytak,  amit egyáltalán nem szeretek, mert kicsit félek egyedül. Kacorral nem lehet játszani, hiába akarom húzgálni a farkát, mindig rám mordul, meg a Gazdi is haragszik. Azt mondja, Kacor már egy Matuzsálem, mert macska korban már 140 éves.
    Szóval a Gazdi egy barátjával elment az Árvaházba és elhozták Glóriát. Állítólag nagyon örült, mert érezte, hogy itt szeretni fogják. Három éves és amikor kicsi volt, egy hajókötéllel kikötözték az erdő szélen egy fához. Azóta ott élt az Árvaházban. Az emberek nem merték örökbe fogadni, mert azt hitték, hogy biztosan harap, mert olyan nagy, de a Gazdi beleszeretett. Glória ezt biztosan megérezte, mert szó nélkül beült a kocsijába, belehajtotta a fejét a Gazdi  barátjának az ölébe. Amikor hazaértek, bejött az udvarba, a kenneljébe, és elfoglalta a luxus-házikóját. Én perasze azonnan odamentem, és jól megugattam, hogy azért tudomására hozzam, a fiú én vagyok, a ház ura is, hiába olyan behemót nagy. Ő meg csak nézett rám, néha megcsóválta a farkát, aztán elvonult a házába. A Gazdi azt mondja, hogy egyébként nagyon szelíd, csak a "kendermagosokat" ugatja meg, Szerencsére a postásokra nem haragszik.

Ha akarjátok, mesélek még !