néztem éjjel fénylő csillagokat
holdudvaruk beragyogta lelkem
szellő fújta álom illatokat
cseppenként mosolygva gyűjtögettem
mily csodálatos érzés vett körül
a néma csend ölelte testemet
akkor tudtam, mit hagyok örökül
ha terhem cipelni már nem lehet
rátok marad mosolyom, emlékem
minden átélt csodás pillanatom
továbbél bennetek minden versem
de nem lesz tiétek a bánatom
magammal viszem, ott nincs fájdalom
ott nincs bánat, hisz minden elenyész
s majd utoljára kitárom karom
mosolygok... így a búcsú nem nehéz
2020. szeptember 20.
Kép: http://pctrs.network.hu/clubpicture/2/4/7/_/szakacsne_vigh_andrea_versen...