szomorú vagyok,
torzulnak a viszonyok,
ki nem ejthető nevek alatt,
tűnnek fel arcok,
magyarok ők azt állítják,
mégis a magyart gyalázzák.
annak mennek azt verik,
ki kenyeret segélyt ad nekik,
már lassan félni kell,
ha utcán megyek,
mert tele vannak velük,
utcák üzletek.
szomorú vagyok,
hisz a tanítót is verik,
mi lesz így more,
a kis tudásod is elveszik.
ki iparosra fog fejszét,
munkájáért lenne fizetség?
hordába tömörülve bátrak,
magánosként bennük az alázat,
így sosem lesz felzárkózás,
csak fokozódó magyar gyalázás.

-írta-Varga István-Barcs.2020.02.04.