Magas fenyőfa tetején turbékol a gerle,
Elveszett párját sírva keresve.
Sötét fellegek úsznak felette,
Nem szalad már szivárvány az égre.

Emléked magas hegyek rejtik,
Találkozunk még, magas fenyők üzenik.
Találkozunk fenn a csillagos égen,
Ne sirass, ne keress engem.

Magas fenyőfa sóhajt fel az égre,
Szomorúan búg magában a gerle.
Nem találja sehol a párját,
Ágról-ágra repül, keresi fészkét, otthonát.

Gerle fészke szétzilálva,
Vad vihar megtépázta.
Hull a könnyem, ha rád gondolok,
Nélküled a világban oly egyedül vagyok.

Mosonmagyaróvár, 2024. szeptember 4.