Mindig csodáltam őket.
Ahogy szelik a felhőket.
Repülnék én is, meg sem állnék,
míg a horizont tart, addig csak szállnék.

Mikor meghallom énekük, legszívesebben nem is lennék mással, csak velük.

Minden évszakban megvan a madarak sajátos varázsa.
A cinegék hangja hozza el a tavaszt, melenget a napsugár, bőrödön érzed azt.

Gólyák érkeznek, bíbic csapong a szántóföld felett, itt a kikelet.

Megjönnek a fecskék, figyeled testük cikázó reptét, beköszönt a nyár.
Minden madár fiókáknak élelemért jár.

Nagyon hasznosak ők!
Megesznek mindenféle kártevőt.
Nyáron sárgarigó dalol a fán, búbos bankát is láthatsz talán.

Odafent sasok, ölyvek köröznek, a magasból prédára lelve
lecsapnak a földi eledelre.

Kirepül a sok madárifjonc, lassan eljön az ősz.
A temérdek seregélynek nem örül szőlőkben a csősz.
Összegyűlik a sok fecske, az égen vadlibacsapat száll.
Induljunk, csicsergik, a jó meleg Afrika vár.

Összehúzod kabátod, mint magukat a fecskék, már
hűvösek az esték.
Hallod éjszaka is a darvak reptét.

Most ismét cinegék, csapatban őszapók, fenyő- s léprigók jönnek, itt a tél.
Mindegyik egy kis elemózsiát remél.

A hideg szélben varjak köröznek, itt diót, amott csontot, valamit mindig megszereznek.
Kicsit elhallgat a táj,
s a természet újra a tavaszra vár.

Hát nem gyönyörű ez a sokféle madár?
Szeresd s csodáld te is őket,
én csak ennyit kérek tőled!

TM