De jó a madárnak fenn a magas égben,
láthatja a tájban azt, amit én képen.
Szőnyeget virágból, sátrakat a lombból,
apró farkasokat egyazon alomból.

Építhet fészket is, bárhol a világon,
hintázhat vígan a legmagasabb ágon.
Nem zavarják határok, vagy bántó beszéd,
szabadon szárnyalhat, nem kötik meg kezét.

Lábait nem fogja gúzsba a szorongás,
szívében nem okoz fájdalmat csalódás.
Repülhet széllel, felhők közé magasba,
láthatja mily szép hegyvidék és szavanna.

Szállhat, míg rácsokkal végleg be nem zárják,
míg szárnya tollait tőből le nem vágják,
madárnak lenni csak szabadon oly csodás,
de néha elég lesz róla egy álmodás.