Gyermekkora egyre többször jut eszébe,
ahogy belemerül a múlt tengerébe,
gyermekei beálltak szülök seregébe,
unokái már nem hisznek a mesébe.
Egy-kettőt firkál jegyzetfüzetébe,
úgy ölelne már gyermeket kebelére,
ritkán jönnek, akkor is villámlátogatás,
de legalább jönnek, mint derűs mosolygás.
Ünnepnap, oly szívesen hallgatja őket,
bizony bántja sokszor, hogy nem segíthet,
majd néha előtűnik pár régi kép,
jaj csak ne ismétlődjön a rossz emlék.

-írta-Varga István-Barcs-2020.05.28.