Hova lett a múló idő, nem lelem,
elnyelte valami hatalmas végtelen,
eltűnt, csak kergetem, keresem,
merre van a jövő, érkezik, teremtem.

Magamnak a sorsomat álmodom,
nem mindegy, siratom vagy táncolom,
a boldogtalanságom gyászolom,
vagy a boldogságomat számolom.

Csatáimat vívom, elfáradok,
húznak a szürke hétköznapok,
néha kardomba dőlök, elhamvadok,
majd új erőre kapok és feltámadok.