Mélyül lelkemben a válság,
már nem hiszek a szavaknak,
minél több verset olvasok,
annál kevesebbet írok.

Minden szavam már másnál van.
Csatangolnak, csavarognak,
körhintáznak, körbejárnak,
cukros vízben megmártóznak,
közben szívemnek mézébe
állítólag visszavágynak.
Szemlesütve somfordálnak,
hozzám lassan visszatalálnak.
Színüket, ízüket vesztve,
botladozva, kornyadozva,
mégsem szívembe, hanem
fejem rejtett zugába szállnak,
ideiglenes szállást vesznek.
És amikor verset írnék,
ki-kidugják a fejüket,
kényeskednek, legyeskednek,
hívjam őket - integetnek.

Én meg nem ismerek rájuk,
nincs rajtuk szeretetruhájuk.

2023. május 16.