Aludj el, óh, gyermekem,
énekelted sokszor,
s nem akartam elaludni,
hisz játszani oly jó.
Most aludnék karjaidban,
a rossz gyerek ki jó lett,
s mennék szívesen a sarokba,
csak küldenél!

Hitvány leszek!

Küldenél el újra,
s mennék duzzogva,
hogy megint magadhoz hívj:
-„Béküljünk ki, gyere szentem”-…
De nem hívsz már nagyon régen!
Miért vagy ily gonosz hozzám!
Már rogyadozik gyenge térdem,
s kiáltanék:

Édesanyám!

D e nincs hang mely hozzád, elérne!
Könnyeimet gyöngyvirágra,
hullatom a temetőben…

Ugye egyszer, még csak egyszer,
kérlek szépen, énekeld el,
gyermekem, oh, aludjál el.