Eszter bevezette a nappaliba a férfit, aki diszkréten körbejáratta tekintetét.
- Nagyon szép a ház. - mondta.
- Köszönöm szépen, a férjemmel közösen álmodtunk meg minden részletét.
- Mivel foglalkozik a férje?
- Fogorvos, nem messze van a magánrendelője. De most már szinte mindent tud rólam, rólunk, most Maga jön! Mivel foglalkozik? Hol él most? Van családja? Miért akar ideköltözni?
- Ó, ó!! Mennyi kérdés! Csak lassan - nevette el magát a férfi. Talán kezdem azzal, hogy nős vagyok, kettő gyönyörű fiam van, és a feleségemmel szeretnénk egy ilyen csendes, nyugodt kertes házban élni. A fiúk elevenek, itt lehetőségük van szabadon tombolni.
- Most hol élnek?
- A belvárosban, kényelmes, kellemes városi élet, de ideje változtatni. Bár Kriszti, a feleségem, ő nem nagyon akar ideköltözni, de a "férfierő hatására" végülis három férfi szavazata, hajlandó megnézni a lehetőséget. Ő otthon van, a fiúkat neveli, gondoskodik róluk, jótékonysági programokat szervez, sportolni jár, elég mozgalmas társasági élete van. Néha eszembe jut, mennyire más élet várja itt.
- És Ön, Tamás, mivel foglalkozik? - kérdezte Eszter.
És ekkor a fejében szinte hallotta a választ. Kíváncsian és feszülten figyelt, és túl hosszúnak találta az időt, ami eltelt a kérdés óta.
- Műkincs kereskedő vagyok - hangzott el a válasz.
Eszter kezében megállt a kiskanál, ahogy a kávéját kavargatta. Tudta, hogy ezzel foglalkozik a férfi!
- Milyen érdekes lehet. - nyögte ki halkan.
- Igen, tényleg az. - mosolygott a férfi. Sokat utazom, szebbnél szebb értékeket találok a múlt rejtélyes kincsei között. Viszont keveset vagyok itthon, a családdal nem sok időt tudok tölteni. Annyira erős a munka utáni vágy! Vad szenvedély hajt felkutatni, megszerezni, túladni, megmutatni, de ne beszéljünk többet erről! Ideje indulnom! Köszönöm szépen a kávét, az idejét. - búcsúzott el.
Eszter megvárta, amíg elhajt a férfi a kocsival, és még hosszú ideig állt az utcát bámulva.