Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Második mesém

csabayandy
csabayandy képe

Egyszer volt hol nem volt Erdőfalva közepén egy tisztás, különleges hely volt. Ott minden állat és növény beszélni tudott, reggelente mind összegyűltek, hogy tánccal köszöntsék a Napot. Ott keltek életre a távoli hegyek oldalai.
Hűvös reggel volt aznap, amikor hatalmas csend lett úrrá a tájon az előtt soha nem történ ilyen. A Nap is később ébredt a megszokottnál, és a reggeli köszöntése is elmaradt. Nem értette mi történik, teljesen elszomorodott. Óvatosan megbökte a nyuszikát, és megkérdezte tőle:

-    Nyuszika! Mi  mi ez a nagy bánat?
-    Miért nem táncoltok nekem?
-    Eltűnt Róka Bene legkisebb fia. – felelte a nyuszi.
-    Vadászok jártak erre és nagyon aggódunk érte. - mondta tovább.
-    Mi volna, ha elindulnánk megkeresni, hátha csak elkóborolt! - vetette fel a Nap.

A nyuszikának felcsillant a szeme.

-    Milyen igazad van!  Szólok a többieknek!

Összegyűltek a tisztás közepén, megbeszélték ki merre keresse.

-    Róka Bene! Te menj a titkos völgy felé! Hátha ott játszik!
-    Medve Manci! Te menj a varázspatak felé!
-    Bagoly Béla! Te nézd meg a Tündérkertben!
-    Nap Kedves! Te nézz fentről nagyon - nagyon szét!- irányította őket a nyuszi.
-    Én majd a Szivárvány-hegynél keresem!- Szólt utána a többieknek.

Már estefelé járt, a Nap is álmos volt, és mindenki olyan fáradt, hogy azt el sem lehet mondani. De feladni nem akarták. Átfésültek minden zegzugot, még elmentek a tiltott barlangba is, de eredménytelenül.  
Egyszer aztán furcsa fényeket látott nyuszika.

-   Nézzétek ilyet még sosem láttam! – kiáltotta. 

Mindenki odanézett ahová a nyuszika mutatott, és elindultak, kicsit féltek ugyan, de bíztak abban, hogy Róka Bene fiához vezeti őket. Igen ám, de a fények lámpás idegenek voltak, olyan emberszaguk volt, épp valamin vitatkoztak, és akkor megpillantották Róka Bene fiát, egy ketrecbe zárva.

-    Szabadítsuk ki minél hamarabb!- mondták egyszerre.
-    Majd én elterelem a figyelmüket!
Ti meg addig osonjatok a ketrechez, és nyissátok ki!- mondta bátran a nyuszika, és elkezdett hangosan kiabálni:
-    Ott egy Pegazus!
-    Ott egy Pegazus!
-    Aki betudja fogni azé lehet a világ összes kincse!
Erre a vadászok csapot-papot ott hagyva egymást taposva, nekiiramodtak, egy sosem látott Pegazus után, talán még, azóta is keresik.

A többiek közben kiszabadították Róka Bene fiát, leírhatatlan boldogság ölelte át egész Erdőfalvát, és másnap újra tánccal köszöntötték a Napot.

 

Rovatok: 
Mese