Már csicseregnek a madarak,
galamb a tojásait költi,
van valami új e dallamban,
ez a tavasz más mint a többi.

Híreket hozott, fájdalmakat,
háború üzenetét mondja,
menekülőket, jajszavakat,
fényes repülőkben a bomba.

Csak romok maradnak utána,
üres házak, üres városok,
átöltöztek már gyászruhába,
a lányok és özvegyasszonyok.

Mit lehet elvenni egymástól,
mi az, mi annyira kell neki,
az egész oly nagyon megrázó,
kisember tán nem is értheti.

Belőle nem lesz csak sírásó,
teljesítője a parancsnak,
bár hullik ezer virág fákról,
ők sírnak, zokognak, jajgatnak.

Várom a végét a tavasznak,
költözzön béke a szívekbe,
repüljön fia a galambnak,
a sok lány öltözzön színesbe.