Szonett

Álmodva is csak szeplőid számolom,
mint azon nyáron, mely nem volt szeplőtlen,
drága titkaid ismerője lettem,
éreztem, hogy örökre eldőlt sorsom.

És elkísértél hosszú útjaimon,
bőröd lett már az én csillagtérképem,
tudóssá váltam szelíd szerelemben,
teljesülve nékem minden vágyálmom.

Lankáid, völgyeid kutatva, járva,
nem voltam már kíváncsi a világra,
amint, átböngésztem csillagtérképed.

Testem csupa heg, s lelkem karcolat,
gyönyörrel nézném válladat, arcodat,
már álmomban számolom szeplőidet.

2016. 03. 07.