Hol volt, hol nem volt, égig érő magas hegyek közt egy meredek szikla ormán állt a likvai vár. Ennek a várnak volt egy tornya. Aki onnan lenézett, elszédült. Ezért lakója nem is igen nézegetett ki egyetlen picinyke ablakán. Inkább egész nap egymaga búslakodott a négy fal rabságában. Rab volt, mert a vár ura egy félelmetes hétfejű sárkány bezárta oda.

Bizonyára már nagyon kíváncsiak vagytok, ki volt ez a rab. Nos, elárulom, hiszen nem titok. Mindenki tudta a környéken, hogy abba a toronyba egy szépséges leányzó tengette életét. A hétfejű sárkány elhatározta, hogy feleségül veszi, de a lány nem akart a sárkány asszonya lenni. Miért is lett volna, amikor volt neki már daliás mátkája a közeli falu béreslegénye Palkó.

A hétfejű sárkány erőnek erejével rabolta el Juliskát. Ha még nem mondtam volna, így hívták a leánykát, aki a toronyban szomorkodott, és állandóan vőlegényét Palkót szólongatta.

– Jer, édes szerelmem mentsél meg a hétfejű sárkány karmai közül!

A sárkány csak akkor engedi ki Juliskát a toronyból, ha igent mond neki, és felesége lesz. De a lány nem akarta ezt a kérését teljesíteni. Elhatározta, ha kell élete végéig a toronyban raboskodik, minthogy a likavai vár urának a felesége legyen.

Palkó sem tudott belenyugodni, hogy elveszítse kedvesét. Éjjel – nappal azon törte a fejét, hogyan tudná kiszabadítani a lányt.

Ismerősei a faluban azt tanácsolták neki, mondjon le erről a tervéről. A hétfejű sárkányt ne lehet legyőzni. Aki csak közelébe is merészkedik, az a hét torokból egyszerre kicsapó kénköves láng elemészti. Palkó jobban teszi, ha más feleségnek való lány után néz. Még ha száz élete is lenne, akkor sem tudná megmenteni Juliskát.

De Palkót nem olyan fából faragták, aki egykönnyen lemond arról, akit szeret. Szerelme olyan nagy volt, hogy semmi sem rettentette vissza. Ha meg kell halnia, akkor meghal. Próbát tesz és megküzd a hétfejű sárkánnal. Csak azt nem tudta, hogyan?

A faluban volt egy nagyon idős asszony. A falubeliek Hóbortos nénének nevezték. Reggeltől estig a háza előtt üldögélt egy háromlábú kisszéken és apró kavicsokat rakosgatott ide – oda. Senki sem tudta miért? Az emberek kinevették, a gyerekek meg csúfolták, amikor elhaladtak mellette. Ez a nénét nem zavarta. Oda sem figyelt, rakosgatta tovább a kavicsokat.

Egyik nap Palkó az öregasszony előtt haladt el. Akkor is éppen azon gondolkodott, hogy tudná megmenteni Juliskát? Se látott, se hallott. Csak ment búsan az óra után.

Már majdnem elhaladt előtte, amikor a Hóbortos néne utána szólt:

– Fiam, tudom én, mi nyomja a szívedet. Csak egy szavadba kerül és segítek neked.

A legény megállt és kérdően nézett a kisszéken ülőre:

– Öreganyám, hogy tudna segíteni nekem? Mindenki fél a hétfejű sárkánytól.

– Higgyél bennem és holnap estére legyőzöd a sárkányt!

Palkó talán még magával az ördöggel is szövetkezett volna, hogy kiszabadítsa kedvesét a likavai vár magas tornyából, ezért meghallgatta, mit tanácsol neki az öregasszony.

– Itt van ez a három kavics – mondta és a legény markába nyomta azokat.

– Mit csináljak velük? – kérdezte csodálkozva Palkó. – Tán csak nem azt javasolja, hogy ezzel a három kaviccsal a hétfejű sárkányt?

– Pedig fiam, ezek fognak segíteni, hogy kiszabadítsd Juliskát. Most figyelj jól, mert csak egyszer mondom el! Most azonnal indulj el és hozz nekem egy flaska vizet az élet forrásából. A legkisebb kavics megmutatja, mely irányba kell elindulnod és elvezet a forráshoz. A középső megvéd, ha bajba kerülsz….

– És a legnagyobb? – vágott az öregasszony szavába Palkó.

– Azt majd meglátod, mire szolgál. Légy türelemmel Vigyázz, el ne veszítsd őket! Ha csak egy is elveszik, halálok halálával halsz meg. Megértetted?

– Megértettem, csak azt nem tudom, hogy szabadítom ki Juliskát?

Az öregasszony elmosolyodott és mondta:

– Siess, mert az idő kereke gyorsan forog, és ha nem érsz vissza holnap estig kedvesed idők végezetéig be lesz zárva a vár tornyába.

Palkó nem nagy kedvvel, de mégis elindult megkeresni a forrást. Nem hitte, amit az öregasszony mondott. Elővette a legkisebb kavicsot, ami azonnal kiugrott a markából és gurult, gurult előre. Gazdája alig bírta követni. Sokáig mentek nagy iramban, amikor váratlanul egy veszett kutya állta el az útjukat. Ekkor a középső kavics ugrott ki a zsebéből és elkergette a dühöngő ebet. Szabad volt az út, mehettek tovább. Alig ment tovább egyszer csak az erdőből egy nagy, dühös farkas rontott rá és fel akarta falni. Már – már hallotta éles fogai csattogását, amikor a középső kavics ismét kiugrott a markából és úgy elagyabugyálta a farkast, hogy az ijedtében még a világból is kifutott.

Amint elhagyta az erdőt egy sziklás vidékre érkezett. Itt lakott az óriás barnamedve. Aki csak közelébe ment, azt mindjárt széttépte. Ez a sors várt volna Palkóra is, ha a középső kavics nem védi meg. Még mielőtt a medve mancsaival szétlapította volna a nemvárt látogatót, a kavics egyenesen az állat homlokába csapódott, aki holtan rogyott össze. Most már a sziklás vidéken is szabad volt az út egyenesen a forrásig. Ott megmerítette a flaskát az élet vízével és sietett vissza.

Vissza is ért még napnyugta előtt, de szomorú dolog fogadta. Juliska azt hitte kedvese nem akarja megmenteni és ezért bánatában levetette magát a likavai vár magas tornyából. Holtan feküdt a várárokban és a hétfejű sárkány mind a hét torkából kénköves lángok csaptak elő mérgében.

Palkó is azon gondolkodott, hogy végez életével. Minek éljen szépséges Juliskája nélkül. Így legalább egy sírba lesznek eltemetve. Nyúlt a kése után, hogy végezzen magával, amikor a legnagyobb kavics is kiugrott a markából és egyenesen a hétfejű sárkány felé repült.

„Vajon, mit akar?” – villant át Palkó agyán. Nem kellett sokáig a válaszra várni. Amint a kavics elérte a sárkányt, háromszor körberepülte és egy pillanatra megállt felette. Akkor olyan dolog történt, amire senki sem gondolt. A hétfejű sárkányból egyszeriben csak egy jóságos, öreg király lett az egykori ura a likavai várnak.

– Köszönöm, fiam, – hálálkodott a király – hogy megmentettél. Sok – sok évvel ezelőtt egy boszorka elvarázsolt, amiért fiát nem tettem meg várkapitánnyá. Amiért segítettél visszaváltoznom hétfejű sárkányból királlyá, kérhetsz tőlem, akármit.

Palkó szomorúan a királyra nézett és lemondóan mondta:

– Nem kell nekem már semmi. Meghalt a szerelmem. Minek éljek így nélküle. Megyek Juliska után a halálba. Nincs értelme, hogy éljek.

– Dehogy is nincs – lépett hozzá a Hóbortos öregasszony – mit gondolsz, miért hozattam veled azt a flaska életvizet a forrásból? Menj a lányhoz és önts rá három csepp vizet!

Nem nagyon akarta elhinni, amit az öregasszony mondott neki, de azért megpróbálta. Amikor a harmadik csepp is Juliskára hullott, az lassan kinyitotta a szemét és elmosolyodott.

Ennél nagyobb öröm nem is érhette volna Palkót. Boldogan felkapta a lányt és össze – vissza csókolgatta.

Mindenki örült, aki látta őket. A király mindjárt behívta a fiatalokat a várba és megígérte nekik, hogy minden költségét állja a lakodalomnak, és ha akarnak életük végéig a likavai várban lakhatnak. El is fogadták az ajánlatot és olyan nagy lakodalmat csaptak, hogy messze környékre elhallatszott mulatozásuk.

Mielőtt nagyon belemerültek volna a dáridózásba az öregasszony félrehívta Palkót és mondta neki:

– Ugye, mind a három kavics megvan. Visszakérném, mert hátha másnak is szüksége lehet rá.

– Itt van néne, mind a három kavics és nagyon köszönöm a segítségét. Nem tudom maga nélkül, mi lett volna velem. Most pedig jöjjön velünk a várba és mulassunk egyfolytában három éjjel, három nap.

A hóbortos öregasszony szerényen megrázta a fejét, és visszaballagott házacskájához, és tovább rakosgatta kavicsait a porban.