Válasz a fizetési felszólításra

Tisztelt pénzintézet!

     Most olvasom izgatott hangvételű levelüket a tartozásomról, amelynek kiegyenlítése - az Önök becses véleménye szerint - már jó ideje aktuális lenne. Levelükben Önök bizonyos nehézségeket helyeztek nekem kilátásba, amennyiben nem fizetek. Ha már a nehézságekről beszélünk, úgy szeretném Önöket felvilágosítani az alábbiakról.
-   1957-ben kölcsön pénzből vásároltam egy fűrésztelepet.
-   1958-ban egy ökrös szekeret, egy rönkszállító szánt,
-   1959-ben két lovat, valamint sörétes puskát, traktort, revorvert 
-   1960-ban két vemhes kocát.

     Egy évre rá leégett a fűrésztelepem, csak egy rakás hamu maradt belőle. Az egyik lovam felfordult, a másikat hagyta éhen dögleni az a gazember, akinek kölcsön adtam. MIndezek hatására mélyen vallásos emberré váltam, gondolván arra, ha templomba járok, a pap imádkozik értem, és a Jóisten csak rám figyel, de a maradék néhány forintomat és az utolsó falat kenyeret a pap elkérte, mert a pénzből bort kellett vennie, a kenyeret meg az áldozásokhoz használta fel.
-   1961-ben elhunyt az apám, aki nem hagyott mást rám, csak a tartozásait.
-  1962-ben a testvéremet felakasztották lókötésért.
- 1963-ban az egyik szomszédom fia a lányomat felcsinálta. A fél házamat odaadtam a lódoktornak, hogy ne zabigyerek legyen az unokám.
-  1964-ben a feleségem megszökött egy négerrel, de itt hagyott nekem emlékül két félvér gyermeket. Ekkor házasodtam össze a cselédlányommal, hogy tudjam csökkenteni a költségeimet. Sajnos ő frigidnek bizonyult, nem igazán tudta élvezni a házaséletet, ezért orvoshoz fordultam, aki azt tanácsolta, hogy jobban izgalomba kell hoznom a feleségemet, amikor közeledik a csúcshoz.
    Ennek érdekében magammal vittem a sörétes puskámat az ágyba, és amikor elérkezettnek láttam az időt, kidugtam a puskacsövet az ablakon és meghúztam a ravaszt. Az eredmény az lett, hogy a feleségem az ágyba csinált, nekem nem ment el, és agyon lőttem az éppen hazatartó legjobb tehenemet.
​     1965-ben meghalt az anyósom. Gyertyát gyűjtottunk, mert virrasztani kellett a szobában, ahol fel volt ravatalozva. A legnagyobb gyertyát a szomszéd fellökte, amikor a boros üveg után nyúlt. A gyertyától lángra lobban a szemfedő, majd a koporsó, végül a ház. Az egészben csak annyi jó volt, hogy nem kellett eltemetni az anyóst, mert a tűzben elégett. De legalább elmondhatja odafönn, hogy urizáltunk, mert hamvasztásos temetést ekkortájt csak a pénzes emberek csináltak. 
     Ettől kezdve inni kezdtem bánatomban, hogy nekem semmi sem sikerül. Ezt csak akkor hagytam abba, mikor már nem maradt másom, csak egy vízálló órám és a vesebajom. Ezután sokáig mást sem tettem, mint felhúztam az órámat és pisiltem.
-     A 70-es évek sem voltak jobbak. Beléptem a TSZ-be, de a párttitkár elvette az összes pénzemet azzal, hogy a támogatni kell a  falúban épülő házát. Tíz évig koplaltam.
-   1980-ban vásároltam egy trágyaszóró gépet és egy kombájnt, de a vihar átsodorta mindkettőt a szomszéd községbe.
-     1985-ben a nejem elszökött egy házalóval. 
-     1986-ban a fiam kitörölte az ülepét egy patkányméreggel átitatott kukorica csutkával.
-     1987-ben egy semmirekellő másik szomszéd meg ellőtte az oklevéllel díjazott ternyészbikám heréit.
-     1988-ban kirúgtak a TSZ-ből, mert az elnök már készült a rendszerváltásra.
-     1989-ben beléptem az MDF-be, gondoltam, hga az elején ott vagyuk, hamarabb kerülök a tűzközelbe, jobb sorom lesz.
-     1990-ben elkérték az összes pénzemet a lampányra.
-     1991-ben én is odaálltam a taxisblokádosok mellé. Nem sok értelme volt.
-     1994-ben kirúgtak az MDF-ből, mert nem rájuk szavaztam
-     1998-ban kirúgtak az MSZP-ből, mert mert nem rájuk szavaztam.
-     2002-ben kirúgtak a FIDESZból, mert nem rájuk szavaztam.
-     2003-ban ismét megnősültem.
-    2004-ben deviza hitelt vettem fel, mert a feleségem hármas ikreket szült, kellett valami ház a fejünk fölé.
-    2005-től mostanáig belegebedtem a részletek fizetélsébe, ami már a csillaghos egeken is túl jár.

Fenti okok miatt jelenleg olyan szegény vagyok, hogy a wc-n is csak a postások által a postaládába bedobált szórólapokkal törlöm a hátsó felemet. Számomra a pénzszerzés pillanatnyilag ugyanolyan nehézséget okoz, mintha kötőtűvel próbálnék vajat nyomni egy vadmacska fenekébe.
     Önök pedig - Kedves Pénzintézet -  azzal fenyegetőznek, hogy nehézségeim támadnak, amennyiben nem fizetek.
Ehhez nincs más hozzáfűznivalóm, minthogy sok szerencsét kívánok a próbálkozásukhoz.

Maradok tisztelettel:        Csóré Csaba