levél hullik tavasz- ágról
keseregve fény nyalábol
néma az ég szél sem táncol
elege van a világból

árván maradt gyermek várja
ki ad kenyeret szájába
ki melengeti a szívét
alig várja hogy szeressék

zokog az ég sír a föld is
virágok sem illatoznak
nincs madárdal nincsen semmi
a csillagok panaszkodnak

levél hullik tavasz- ágról
a tó vizébe hold merül
álmodik a szabadságról
míg végleg el nem szenderül