Házunk előtt állt egy platán
Tavasz eljött madár dalolt az ágán
Öreg platán elsuhantak az évek
Törzsed megnőtt,neked írom levelem
Leveled zöldell,lombot növeszt
Fogadd tőlem ezt a levelet

Megkérdezem tőled fájón
Susogd el a hírt de ne fájjon
Zöldellnek-e a park fái
Kinyíltak e virágai
Szerelmesek sétálnak-e a parkban
Majális jön ,ott boldogság van

Öreg platán levélben írtam
Emlékszel e rám melletted laktam
Hogy melléd rózsákat,tujákat ültettem
Házra,melyet magasra terveztem,építtettem
Az emberek mondják -e ott jártam náluk
Mit susog fáimnak lombkoronájuk

Emlékszik még a sárgarigó
Vagy a kakukkmadár,és szajkó
A vadgalamb pár,aki rajtad rakott fészket
Feketerigó mit mesélhet
Mit beszél a sündisznócska
Ki a kertünk gyümölcsét vámolta
Gurul-e tova,ha szomszéd kutya megugatja

Ha a kis templomba harangoznak
Üzenetem száll-e messze :"PAX VOBIS"
Jó barátaim emlékeznek,nem feledtek?
Vagy egymás után csendben elmentek
Ha ősz hullajtja leveledet,ki söpri össze őket
Mindent írjál leveledre,
Kérd a szellőt hozzám vigye

Tudom csak is nyugati szél hozhatja
Neki van oly nagy ereje,hangja
Válaszodat nagyon várom
De,ha nem jön elmegyek tavasszal, nyáron
Megcsodáljam városomat,s szép lombodat
Mert ki egyszer ott élt,ott járt
Szíve mindig haza talált.

Mosonmagyaróvár.2O15.O4.O4