Lennél-e e gyűrű igaz hordozója,
s hitvesi csókot adnál-e énnekem.
És amikor eljön majd az óra,
fognád-e az Isten előtt kezem.

Lennél-e életem egyetlen meséje,
hol a jó jutalmát valóban elnyeri.
Lennél-e imámnak ájtatos füzére,
mikor az Isten azt csókjával illeti.

Lennél-e a nincsenben a minden,
legutolsó titkom őszinte őrizője
a hitetlen világban, legigazabb hitem,
szerelmem lángja, s majdan temetője.

Lennél-e zajongó lelkemben a csend,
szemem kékjének simaság tengere.
Minden és mindenhol a lent és a fent,
halotti világom megdobbanó szíve.

TM