Lelkem kell,hát  nem adom
Várj még résnyire nyithatom
De a szó,a vers tiéd
Azt  viszi lelkem eléd
Lépteim lassulnak
Szavaim halkulnak
A szívem a régi
Lelkem zokog,ha bánat éri

Bánat a szenvedő gyermek láttán
Jön a tél,hideg lesz vackán
Kísér egy ártatlan szempár
Könny,s félelem,pár éve múlt már
Vajon merre ját,milyen út várt rá
Eljutott e messzire,vagy nincs semmije
Csak kinyújtott anyai sovány kéz
S most is nélkülözéssel szembe néz

Megy a szenvedés országútján
A  "NINCS"  ül a gyermek vállán
S a felnőtteknek nincs szíve
Nem érti ő,miért kell vezekelnie
Igen fáj a lelkem ezért a gyermekért
S a többi bajba jutottakért
Most is látom bánatos tekintetet
Nincs lelke,aki ilyet elfeled !
S én sem tudtam rajta segíteni !
Csak arcáról könnyet letörölni
S kis öröm mosolyt csalni !
Neki szép játéka sem volt talán
Néha volt jó falat asztalán!!

Igen fáj a lelkem,ezért,s a többiért
Sorakozik a sok miért,miért ?????
Miért kell így lennie ????
Miért kell a gyermekeknek szenvednie??
Mikor velünk lehetne a szent Béke !!!
Béke és nyugalom,s kenyér az asztalon!
Hisz az anyaföldünk megtermi mindenét
S nekünk nem kell a nagyvilág !
Hazánk eltarthatná minden fiát !
Hazánk,te hű anya,vagy mostoha?
Ne kelljen gyermekeidnek vándorolnia !!
Fogd  szorosan gyermekeid kezét !
Ne széledjenek a nagyvilágba szét !!

Lelkem kell,hát még nem adom !
Még sok amit el kell mondanom !
Kevés az igaz szó,nagy a fájdalom !
Lépteim lassulnak,szavaim halkulnak
De a verssel fájdalmatok a világba kiáltom !!!

2O14.1O.16.Mosonmagyaróvár