Mi kell az embernek, hogy boldogan éljen,
meglássa mi szép lehet a kopár bércen,
tudja szeretni az eső kopogását,
vagy a nyári nap égető forróságát.

Miért csodás az erdő rendje, törvénye,
egy finom forró kávé csorba bögrébe,
vagy a folyó csendes, békés csobogása,
mi víz zoknit rajzol körbe a bokámra.

Miért megnyugtató az ezüst holdfényben,
hogy nyugalmat lelek, lelkemben, elmémben,
vagy tücsökciripelés a zöld mezőben,
mi napokig itt dalol még a fülemben.

Miért szeretjük a nyíló virágokat,
mert szebbé teszik a kopár világokat,
bennük az élet minden színe, szépsége,
a szívek szeretete, lelkek békéje.