(Vágyunk a fehér Karácsonyra)
Leszállt az éj, tele holdvilág udvarával,
Feltámadt a nyugati szél,
Csendes altatót dalolva
Meglepetést hoz holnap reggelén
S korai csendben kitárom ablakom.
Fehér táj köszönt rám e hajnalon.
Csend üli meg a néma várost, tájat,
Itt minden elhallgatott, szél hozta a fagyot!
Megborzongok, mi jön ezután?
Hideg kopogtat a város ajtaján?
Vagy megsajnál minket a Karácsony angyala?
Mindenkinek lesz meleg, fűtött szoba?
Befagyott a tó, folyó siet tova,
Talán másutt kegyesebb lesz a tél foga?
Pitvara volt az este a Holdnak
Meg is hozta a szél a hideget, havat!
Közelgő Karácsonyra gondolok,
Ó, Istenem, legyenek az emberek boldogok!
Gyermeki kacaj verje fel a tájat,
Hótakaróban szánkózni vágynak!
Öröm legyen karácsony esten,
Minden ember ünnepeljen!
Mire minden adventi gyertya elég,
Boldog öröm, béke töltse el az emberek szívét.
Öröm mámora visszatér képzeletben,
Gyermekkorom boldog Karácsonya,
Mikor nagy hótakaró az utcát betakarta,
S volt öröm, boldogság, fűtött szoba!
S ünnepeltük a kis Jézust, mint Isten ajándéka!
Mosonmagyaróvár, 2022. december 13.
