Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Lebegés II.

BOSZORKA
BOSZORKA képe

        Mint puha vattacsomó ölel át a csendem. Nem hatol át rajta semmi sem. Nem így van, mondanád, hisz a fizikai test lélegzik, teszi, amit kell, a hétköznapok rutinja visz tovább. Létezem. Végzem a feladataimat, ha rám nevetsz, visszamosolygok, ha megszólítasz, társalgok veled, s ha segítségemre van szükséged, önként adom magamból mindazt, amit csak tudok.
       Ám, ott valahol belül minden sejtem tengerré változott, vagy talán már vihar nélküli, lágy hullámú óceánná. Ide még a napsugár is csak elvétve kacsint le, és nincs semmi, csak a súlytalan, hangtalan, lágy ringatózás. Nem jut el hozzám sem öröm, sem fájdalom. Nincs elvárás, nincs megfelelni akarás, nincsenek magánytól meggyötörten átsírt éjszakák. Nincs reményvesztett szerelem, sem érzelem, sem vágyódás. Nincsenek színek, de még itt sem minden csak fekete, vagy fehér. Nincs pénz, nincs hatalom, nincs éhség, nincsenek háborúk és könnyek, de örömök, dalok, virágos rétek sem. Semmi, ami a fenti világból való. ...csak a dédelgető, lágy ringatózás, mely véd és átölel, mint valamikor az anyaméh. A lelkem lebeg ebben a hullámok ölelte világban magányosan, egyedül mit sem várva. Nem kell semmi sem, csak ez a végtelen nyugalom és béke, a tenger kékje, mélyebben ében sötétje. Lebeghetsz velem, ha akarod. Hisz ide nem hatolnak le a világi zajok, sem semmi, mit mi gyarló lények életnek nevezünk. Itt a semmi az úr. Nincs múlt, és nincs jövő, egyszerűen nincs idő. Létezés van, egy másik síkon, egy másik dimenzióban, egy másik lélek-állapotban. Érzed? Ahogy megszűnik minden hívság, kívánság, álom és átok? Ahogy elengedsz minden földi vágyat és álmot? Jó itt nekem, ebben a harangzúgás nélküli, embert nem ismerő világban idelenn.   
      Lebeg a lelkem, s benne boldog életet álmodik a remény. Vigyázz, óvatosan közelíts meg, hozzám se érj, meg se érints, hagyj aludni még! Önnön álmom gerjesztette lélek-fénysugarak világítják be utamat. Óvatos légy, csak akkor kopogtass lelkem zárt ajtaján, ha tudod, miről suttog odabenn egy vágyott álom, s ha ezt a csend hangján is meghallod és meg is tudod adni!  Egyébként egyszerűen, csak hagyj ringatózni a semmiben tovább, s kívánj nekem szép, jó éjszakát!

 

Rovatok: 
Irodalom