Más dimenzióban, s mégis ez időben,
Lebegve szárnyalunk mi idefenn,
Hogy is érthetné bármely idegen,
Mi zajlik a testemben itt benn?
Múlt, jövő és a módosuló jelen,
Mind itt tanyázik fénylő lelkemben,
S minél szebbet álmodik az elme,
Annál szebb napok köszöntenek be.
Gyere hát barátom, álmodj most velem,
Egy szebb világot neked s nekem,
Hol a legszebb kincs a szeretet,
S önmagukért értékesek az emberek.
Hol visszatér a paradicsomi éden,
Hol a meztelenség sohasem szégyen,
Hol a lélek keringőzik édesen,
Tisztán, láthatóan, vakító fényesen.
A gyönyör a jutalmad neked, s nekem,
Felülemelkedünk mi a fellegeken,
S már-már tökéletes minden;
A szeretet, s a lángoló szerelem
- hit az emberi szívekben.
Kell, hogy egyszer így legyen!