Ó ti szép diák évek,emlékek
Mindig, mindig visszatértek
Mikor a Lajta partján sétáltam
Természet őszi színeit csodáltam

Ó, de kedves emlék a szívemnek
A folyóban tavirózsa gyönyörködtet
Falevelek sodródtak tova
Mint emlék napjaink sorban, sorban

Az öreg platánok azt susogták
Törzsünkbe vésett szívet hordják
Gondtalan diákévek tűntek sorba
Mint víznek sodra, elcsitulva

Folyó partján fűzfa ága
Bele néz a Lajtába
Tükörképét csodálva
Az ősz a leveleit így cicomázza?

De sok minden jut eszembe
Andalogva,parton elmerengve
Csendben siklott a folyó vize
A múló idő így feledve

Szép emlékek velem jártak
Sárga avarban rám találtak
Léptem nyomán zizzent a falevél
Régi múlt néha, néha visszatér

2O13.11.2O. Mosonmagyaróvár