Éget a Nap… csak vánszorog a lét…
Hirtelen szél támad, sejtelmesen…
Azt hiszed, ismersz… Szerintem tévedés.
A változás állandó természetem.

Épp úgy, mint te, a Végtelenből jövök,
tapasztalás révén megismerem magam;
átélek veled múltat, jelent, jövőt,
néha áld, néha karcol kimondott szavam.

Szabad a lelkem, de korlátokba fut,
és éppolyan vagyok, akár a szél,
előttem szalad és végtelen az út,
átölelek szívből mindent, ami él, 

De van, hogy nyugtalan lesz kedvem,
és rend után kutatva, káoszt idézek magam köré,
- hogy aztán megbánva, szerelmem suttogva,
csendesen simuljak szíved fölé.

Táncoló árny vagyok és tűz, ami éltet,
vagy patak is lehetek, könnyed, csacsogó,
de lehetek jég is, dermesztő végzet,
vagy tengerét kutató, örvénylő folyó. 

Szelídíts meg, s én magamhoz karollak,
a Teljesség ölébe eljuthatsz velem,
békésen áramlunk a felhőtlen ég alatt
­- míg szél támad hirtelen, sejtelmesen…