Csáberő van delejező szemeidben,
gyönyörű szépség, az ismeretlenben,
nem tudom ki vagy, honnan léptél elém,
lettél nekem, egy szeretetsütemény.

Huncut édes mosolyod, teret betöltő,
ki líráimat oly csodásan éneklő,
aurád aranyfényben vesz téged körül,
ki csak kezedet fogja, boldogan repül.

Csókot, csak egy csókot várok tőled,
mely soraimba, szépséges szavakat szőhet,
ajkaid varázslatos szegletébe, a rejtély,
hát légy nekem az örök lírai szentély.

-írta-Varga István-Barcs-2021.08.12.