Lelked fehér vásznára festenék
zöld mezőt nagy, tűzpiros virággal,
nádirigót fénylő, arany szalmaszállal.
Kék, tekergő folyót csoda-szép halakkal,
és teleírnám vásznad szerelmes szavakkal.
Sárgán fénylő utat végtelen reménnyel,
hogy ott vársz valahol csillogó szemekkel.
Festenék egy házat, benne kis szobával,
ablak alatt csendes, kis szerelmes ággyal.
Tüzes paripát, ki nagy örömmel táncol,
a selymes mező ölén dús sörénye lángol.
És ha egyszer majd fogytán lesz a festék,
további színeket szívemből merítnék`,
mert tele van az mindenféle széppel,
dallamos zenével, színes szerelemmel.