Lelkünkből egy kis darab
leszakadt már régen
Keringett egyedül
a világmindenségben
Megtaláltuk végre
összeforrt a lelkünk egységbe
Bárhol élsz a nagyvilágban
lelkem követ téged
Utat mutat nekem a
te ragyogó fényed
Fenn a csillagokban
megírták már régen
Ha messze tündökölsz is
elér hozzám lényed
Erőt adsz szárnyalásom
ha csügged
Átkarol a messzeségből
lelked
Nem kell itt a szó
nem kell a vigasztaló
Gondolat visz hozzád
lélek az,mi szárnyakat ád
Velem vagy már örökre
A világ mindenségben
Vigaszt adsz,ha szomorú a lelkem
Mozdítasz,ha lecövekeltem
Ha végleg elmegyek
nem találod helyedet
Te tudod ,mit vittem magammal
az itt maradt lélek vigasztal
Sosem lész egyedül
a lélektárs a szívedben
Ott marad belül.
S gondolataiddal tovább repül.
2O14.12.22. Mosonmagyaróvár