Nem vágytam másra csak Balatoniára
most lenn a fagyott árnyak völgyében járok
mást képet nyújt nekem lelkem vegykonyhája
madár- menedék pár be nem fagyott árok
 nyaraim partjára törnek sarki átkok

a ködökből kiöntött arany faágra
csap le kíméletlen az északi veszély
sivárságot fojt el színek tarkasága
mert nekem  illatot hoz a hó-szagú szél
 szemem írisze már a tavaszról mesél

fehérbe öltöztet tar csonkokat a dér
fehérít fogva tart láthatatlan járvány
zavaros felhőkből a remény szemerkél
a tó tükre lassan fojtogató márvány
e szürkeségen túl készül a szivárvány

a dombok oldalán lucskos gond-görgeteg
távolra ellátok üveg teraszomról
gondolatban mégis nagy bátram kimegyek
vigaszt nem kaphatok mástól csak magamtól
áprilist  idézek fel e januárból 

a drótsövény tüskéjén is cseppen a fény
a kirojtozott ideget megfoltozza
 a halál éles körme nem akad belém
ha mégis hamvam hulljon e vegykonyhába
aranyat főz ki lelkem alkímiája.

2021. 01. 12.