Másnak képzeltelek
görnyedt öregség.
Évek akár hulló falevelek,
kiket az árokpart mentén
az idő rég nem hiteget.

Most, hogy már lassan
megfárad bennem az anyag,
engedd, hogy halhassam
bölcs, biztatató szavad,
üthessem még egy kicsit a vasamat.

Mert az élet még itt van,
bár a fénye már nem ugyanaz,
a szépség, az illat elillan,
az ősz már örök télnek falaz,
boraim javát is megittam.

Egyre több a baj, a bánat is sok,
mégis köszönetet mondok neked,
kapcsos könyvedbe szívesen írok,
vannak benned még hófehér lapok,
cserébe adj érte szép öregséget.

2018. október 8.