/Móricz Zsigmond halálának 70.évfordulójára/
/1942.09.05./
Meghaltál Zsigmond, annak hetven éve
Azóta sem gondol senki jó szívvel
A szegény vidék népére
Írhatnád megint fel a magyar égre
,,Légy jó mindhalálig" te bús népem
Mindhalálig hűek önmagunkhoz
De lelkünk csupa gondot hordoz
Keserves a sorsa a tanyák népének
Nyilas Misiként sok rosszat megélnek
Nem bőg már az istállóban a marha
Nem kell már ,,Árvácska" sem
Aki a jószágot legelni hajtja
Tudtad Te régen, mi volt a gondja
Nyilas Misiknek most is keserű a sorsa
Tanyasi iskolák már régen bezártak
Ordító szelek az ablakon ki-be járnak
Nem kell már tanító sem
Hisz gyermekek sincsenek
Kölcsön kell kérni szereplőket
Ha elüresedett falvakban ünnepelnek
Ünnepek azok, azért ritkán vannak
Bankok vigyázzák lakomáját asztaloknak
A jó anya is forintot csak ritkán talál
Üres már az asztalfiók is a tanyán
Tanítók, ha tehetik, a szomszédba járnak
De nem nyaralni, látni más országának
Dolgozni mennek, nem magyar forintért
Eurót kapnak nehéz munkáért
Mit írhatnék én az ország sorsáról
Nincs jó dolga a szegénynek se közel, se távol
Siralmas életét a természet is gyötöri
Bankok hada zúdul rá
Az asztalról a morzsát is lesöpöri
Nyilas Misik vagyunk, de mikor lesz vége
Mikor állunk ki, egymást megvédve
A jó Isten csak az ember reménye
Tudod, van itt jó is, a gazdag rokon urizál
Külföldön nyaral más tenger partjainál
Szegénynek krumpli fő a fazekában
Örül, ha gyermeke eszik az iskolában
Szegény rokonnak szava gyenge
De hogy mer kiállni a gazdaggal szembe'
Így megy el az élet, néha nótázunk
Nagy úri-muri van, ha mélybe leszállunk
Huncut a forint, elgurul messzire
Gazdag rokonnál, s külhoni bankokban a helye
Van technika is, nagyon megcsodálnád
Okos telefon is nehezíti az iskolatáskát
Számítógépen mindent megtudhatsz
Mennyit ér az életed, mennyire juthatsz
Okos fő is akad, találmányok sora
Gazdag országba vándorol hazánk sok fia
Erdélynek is volt régen ,,Aranykora"
Elszakadt országrészeink is szenvednek Trianon óta
Hát én most neked sok mindent megírtam
Azért, hogy ne pihenj a csillaghelyeden nyugodtan
Mert reménykedve nézünk fel a magyar égre
Azóta is sok reménységünk ment Isten elébe
Kérve őt, szánja meg a magyart
Balsors ne tépje, szűnjön szenvedése
Járj Te is közben, a menny kapuján dörögj be
Kérd az Istent, igaz szóval kérlelve
Szánja meg népedet, legyen boldog végre
Mert hűek vagyunk mi hozzá, nincs minden elveszve
Mosonmagyaróvár, 2012. szeptember 15.
