212./Még akkor is ha már néma csendes a szíved
Ugye szerettél volna együtt párologni
Majd egy nagy cseppként visszahullni
Aztán jéggömböcske lettél

213./Visszahullva összetörtél
Tengerben felolvadtál sziget sem lehettél
Ez a létezés ködje egy kegyetlen öntöde
Napfelkeltéből naplementébe

214./A mából holnapba öntve
Könnyel töltött luftballon pofozva – fokozva
Mert mindig két hang szólít:
Készen állsz a Mennybe menve

215./Készen állsz a pokolba menve
Néztem jobbra néztem balra
Előre és hátra keresve a múltamat
A jelenemet és a jövőmet

216./Egy forgó báb lettem
Testem már csupa szenny
Vegyszerek adalékok kiegészítők
Ízfokozók elnyomni a rosszat

217./Gyógyszerek gyógyhatású készítmények
És vegyületkomplexek
A civilizációs betegségekre
Átkozott burjánzások genetikai sérülés

218./És kutatólaborokban kísérletezés
Aztán klinikákon a puding próbája
Egy lehetőség még a próbaútra
Félelmetes vérrögképződés látomása

219./Torlasz a szívtenger felé
Trombózis bárhol s sztrókkal félhalott
Csak a könnyek folynak könnyen
Torlasz nélkül ár nem szökken

220./Pedig hogyha torlasz lenne
Már mindent el is nyelne
Terem van s időm valóban az enyém
Teremben s időmben testem és lelkem

221./Vajon a tér s idő hová hal meg
Földi időm elhagy engem
De a térben van még hely
Talán van még egy szeglet

222./Ahol újra élhetek
Mert az ittlét minden perce
Csak búcsú a jövőbe
Emlékhely lesz terem s időm

223./De meddig lesz fényes a cipőm
Pedig hittem a szívekben
Kitöltenek majd engem
De amikor visszanéztem

224./Csak az üresség aranya csengett ott
Bizony rólam már senki sem álmodott
Itt a Földön Én voltam én
De ki leszek egy más világ remény ígéretén

225./Örök apály sírja leszek
Hogy rozsdásan is üvöltsek
Úgy tűnik születésemtől kezdve
Urnába tölt a világ

226./Talán könnyebb így az elszállítás
Azt hittem én vagyok a hó
Pedig csak lábnyom voltam
Csakhogy a hó visszatért

227./De nem a lábnyomért
A részeg poharán is csak először
Csillog szebben a fény
Aztán egyre jobban homályosodik

228./Végre az asztalra dől
Nem is értem miért van a két serpenyőmben
Egyenlő mértékben a gyász
Amikor az egyiknek a helye az örök nász

229./Ki halna ha élet és halál választható lenne
Ki az aki önként a haláltóba menne
Nekem a földi lét Kálvária lefelé
S Kálvária felfelé

230./Testem molekulái apró keresztek
Fekete fátyolban gyász – alakzatban
Angyali testem lesz temető
Kiszakadt ördögi részeimnek

231./Gyászmenet : infúzió – injekció – várvétel
CT – készülék – kórházi ágyak
Ó Istenem hová lettek a régi szárnyak
Átalakul az ember mert az életfélelem

232./Felváltja a halálfélelmet
Ágaskodó sírok lesznek a fák
Ó miért lett ellopott a tiszta ifjúság
Sajnos a születés nem garancia

233./Csak egy ígéret dominancia
Küszködni a saját létért
A Világegyetemben egy ismeretlen célért
Pedig a szemhéjon kívül hatalmas

234./De belül már parányi a Világ
Ki tudja melyik az igazság
Születünk: Alattunk fekete
Felettünk fehér fátyollal

235./Aztán egyszer kifordulunk
S leszünk lebegő szürkeség
A petróleumlámpa fényt adva hal
Az ember fényért könyörög

236./Hittem de mi lesz ha Isten
Elfárad és pihenni tér
Elég egy kiesett pillanat
S rám borul az örök sötétség

237./Hittem mert éreztem ölelő karját
Lelkemet a Szentlélek oltalmán
Akkor mégis miért rettegek
Hogy egy ördögi lakomán leszek befogadott

238./Nem is tudom lángvirágokban pokolban élni
Vagy a Paradicsomban örök tavaszban
Most talán mindegy csak fájdalommentes
Legyen a befogadó világ

239./De Én vesztetten oly mindegy
Talán itt a földön többet érne egy kabinjegy
Fájdalommentes örömben élni
Célokkal vidám boldogságban

140./Lett volna  - volna jó
Ha nem settenkedett volna sorsvonalamra
Egy hívatlan pokolhajó
Mert nem lehet az ember a földön örök búcsúzó

241./A jövő másodpercbe folyton belehaló
Fekete libbenő szárnyakon lebegő
Fehér angyali ajtókról álmodozó
Mert mit ér az élet ha az ember

242./Fekete hattyúnyakkal hajtja álomra a fejét
S szívéből hallgathatja a kín énekét
Pedig hányszor vágytam felszállni
Fehér felhőangyalokkal táncolni

243./Felejteni a kín ritmusát
A kegyetlen fülben dongó zúgást
Szeretetcsókot vártam a felhőktől
Nem jeges esőfelhőben átfagyni

244./S fagyottan visszahullni
Fagyott álmaimmal még valamennyit élni
Pelyva életemből kiválogatom
A szép emlékeket

245./Talán összeáll belőlük egy szeretet köpönyeg
Talán lepereg róla a kegyetlenség morzsa
És fehérben maradhat az ember sorsa
Te kedves földi barát maradj szeretetben

246./Maradj boldogságban
Én már a szorongás szárnyain röppenek
Ennyi ennyi volt a fény
A gyász is maradjon az enyém

247./Ha láttál arcomon egyetlen mosolyt
Azt őrizd meg s fogj elmélkedni egy zsámolyt
Talán egy ima a lélek könnyítésére
Talán egy könnycsepp a katarzisért

248./Elmenni tavaszi virágtáncban
Vagy ablakon jégvirágtáncban
Szellőben vagy hóviharban
Mintha nem mindegy lenne

249./Milyen színben távozunk el
Te csak nézd a hajnalt azzal visszatérek
S nézd alkonyt s imádkozz
Hogy holnap is visszatérjek

250./Ott vagyok minden könnyben
Mezei virágillatban szélcsendben és viharban
Ott vagyok a vágyakozó álmokban
Ott vagyok a szívverésben

251./Mert a természet és ember nem felejthet
Mert az ember virágon lép át
Megérinteni a jég kapuját
Mert el kell hagyni az élet aranyát

253./Szeretetet kellet volna gyűjteni
Nem is kellett volna cipelni
Szívem megnyugvás és béke
Így érezd mindvégig a tiédben

254./A szánalom is szeretet legyen
Ne sírj gyűlöletben nincs földi boldogság
Ott vagyok lebegek az új otthonom felett
Becsukom szárnyamat

255./Megérkeztem csak üres a kezem
S hová lett minden emlékem
Ne sírj elég már ha a memóriában létezem
Ez már a megvetés nélküli kényelem

256./Csókold meg a hajnal
Csókold meg az alkonyt
Egyszavas legyen az imád
Ó szeretet
És ha érint a fény elég egy emlék

Kaposvár , Barcs 2018.06-7-8.