Lányok, lányok, boszorlányok,
mire nevelt jó anyátok?
Megmondta-e, hogy az élet
felelőssége tiétek?
Megmondta-e, hogy a gyermek,
ki minden kincs közt a legszebb?
Hogy a nőnek fontos dolga,
a családot összefogja.

Párosan szép csak az élet,
mondogatták rég a vének.
Mintha erről nem tudnátok,
oly sok példát erre látok.
Hiú ego meg karrier,
van, aki csak erre figyel.
Nincsen igényetek társra,
nem gondolkodtok családban.

Ám egy pasi jöhet néha,
- ágyad melegítő préda -
Audival, BMW-vel,
degeszre tömött erszénnyel.
Ez a trendi, együtt lenni
kis időre, s továbbmenni.

Így múlnak el ifjú évek...
S ki lel rátok majdan vénen?
Szőke herceg fehér lovon
álom marad a várfokon.
Szürke magány lesz társatok,
ködbe vesznek a távlatok,
s rájöttök majd elcsüggedten,
szívfájdító, ki független.

E mondókám kíméletlen,
                 de
tisztelet a kivételnek!