Szépek a májusi kertben a fák!
Orgona bokra dús tüneménnyel
bólint rám, amikor már érzi
a jöttöm, szinte letérdel elébem:
„tépj a hajamból, habfürtök
özönéből, s lepd meg a kedvesedet:
hogyha belégzi az illatomat,
villan a szembogara, ölelésre marasztal” –
súgja fülembe az édeni cserje.

Igazán szépek a májusi lányok!
Bennük a friss, üde élet zsong
szívre ható, mámoros halk muzsikát.
Mozdulatukban lüktet az isteni ritmus,
vállukra leomló hajfürtök zuhatagja
lágy vonulatban idéz meg ősi valót.
Lányaim, lelkem két orgonabokra kint
a világban: értetek ver még most is a szívem –
óvjon az Isten féltőn útjaitokban míg a világ tart!

               2018. 05. 01,12. Apa