Sötét volt, elbújt a hold,
rejtőztek a csillagok
csak kísértő lelkek jártak
és éjszakai visszhangok.

Vészt jósolt egy bagoly,
talán farkas is vonyított,
égnek állt minden hajszálam,
bőröm hidegen borsózott.

Vártam talán hajnalodik,
elűzi végre a rémeket,
a ködből előbukkanó,
képzelt szörnyűségeket.

Erdőben fák közt kicsi ház,
körbenéztem, toporogtam,
ablakában nincs világ,
meggondoltam, bekopogtam.

Nyílt az ajtó, jött egy leány,
lámpást hozott kezében,
így szólt, szállást keresel talán?
Gyere, légy a vendégem.

Kicsi lámpás apró fénye
rögtön csodát tett velem,
nyugalom és csendes béke,
társam lett az éjjelen.