Csak sétálok, velem van vén kutyám,
vonzanak, lehúznak az emlékek,
most csak mi ketten lágy tavam partján,
nincs kihez szóljak, kivel beszéljek.
Tán még akadna szavam, de szívem
fájlalom, kimúlt rég szép tavaszom,
vágyaim szelíden kevergetem,
inkább a színekkel játszadozom.
Nincs sima aszfalt, drága kövezet,
ősi összevisszaság adja békém,
zarándoklatom mindig ide vezet,
mely remélem befogad a végén.
Már lefelé megyek a lankákon,
a rozsdás nádas hallgat, nem zizeg,
magamat kérdezem, és faggatom,
van e valami, amiben hiszek.
Könyvek nélkül olvasgatok némám
távlatok, szelek, illatok között
járva, botladozva, csak ne tudnám,
hogy telünk végleg belénk költözött.

2014. 12. 24.