Nem könnyű indulni,
ólomsúly a lábam,
visszahúz a földre,
oda, hol már jártam.

Tapostam már hóban,
izzadtam nyári napon,
a sarokig jutottam
viharos alkonyaton.

Évek hosszú során
voltam fényben, árnyban,
hagytam ott bánatom,
lábnyomom a sárban.

Hosszú út a végtelenig,
tán soha el nem érem,
de könnyű legyen és sima,
csak ezt az egyet kértem.

Megjártam, enyém volt,
ma sem tennék másként,
bár sokfelé kanyargott,
elágazott százképp.

Sima se volt, könnyű sem,
sok feladatot kaptam,
az életem útvesztőjén
lábnyomokat hagytam.

Próbálok jó lenni,
bízom, hogy sikerül,
egyszer megtudom,
mindez majd kiderül.