Van két kutyám, Harold és a kicsi Bringa,
Jót játszanak ők mindig kint az udvarba'
Harold az én igazi, saját kutyám
10 hetesen került még anno Hozzám.
Bringa kutyus, ő bizony albérlő,
Középső unokám a főbérlő.
Néha sajnálom Szegény Haroldot
Nem fiatal, és pihenni szokott.
Bringa viszont, oly' mint az unokám,
Friss, fürge, fiatal és konok ám.
Nem hagyja békén szegény Haroldot,
Nyakába mászik, szólok, megfojtod,
De ő csak mászik, mintha süket lenne,
Harapja fülét, mintha kaját enne.
Harold rámordul, majd feláll komótosan,
Na jól van, akkor játszunk, bár így álmosan
Nem biztos, hogy sikerülni fog nekem,
De gyere, babér még nekem is terem.
Megmasszírozza a kicsi nyakát, fülét
Sivítva menekül szegény pára arrébb.
De nem tart sokáig ez a menekülés,
Máris támad őkelme, nincs lepihenés.
Szegény Harold németjuhász büszkesége
Elillan rögtön a konok szürkeségbe.
Rámászik hátulról kicsiny kis Bringára
Én dominálok, békén hagysz valahára?
Így telnek napjaink a két kutyussal,
Tele örömmel, néha konfliktussal,
De higgyétek el, nélkülük az élet más lenne,
Talán unalmas... igen, de úgy nem is kellene.
 
2015. június 9.