A Lexus ajtaja kinyílik,
S egy hang szólal onnan, belülről
István, mondtam már, így nem illik,
Maga nyisson ajtót, elölről.

A kuka teteje felnyílik,
S egy mély hang morogva megszólal,
Istenem, add, az, mi ott fénylik,
Ehető legyen kenyérhéjjal.

Bocsánat, Uram, megtévedtem,
Ígérem, máskor majd vigyázok, 
Asszonyomat még kisegítem,
És aztán Önt is, nem hibázok.

Derékig matat a kukában,
Arca borostás és sebhelyes
Megbújik a híd zárt zugában,
A jeges szél itt nem oly heves.

Mérgesen csettint a kezével,
Nem igaz, nem tanulta meg még,
Lesújtón néz tekintetével,
Ennél egy jobb sofőrt bérelnék.

Húzza-vonja kopott kocsiját,
Melyről a kerék már leszakadt
Nyikorogva folytatja útját,
Szakállán a szesz összeragadt.

Sötét öltöny és napszemüveg,
Mellette villog új hitvese
Kezében duzzadó pénzköteg
Sóvár szemet vonzó mágnese.
  
Rongyos ruhája lyukas, foltos,
Több hónapja már nem is fürdött
Haja csomókban áll, bozontos,
S boldog, ha egy felest leküldött.

S a cipő? Fényes, valódi bőr,
Tegnap készült, méretre szabva
Fejet hajt előtte főrendőr,
Bankár, nagy úr ez, a pénz szaga.

Bakancsát maga guberálta,
Lyukas talpa, papír anyaga,
Fejét elfordítja, ki látja,
Orrfacsaró, de nem pénz szaga.

Undorral nézi hajléktalant
Szégyen! Így élni, mondja bántón
Zavarja, s űzi boldogtalant
Megveti mélyen s szemrehányón.

Megfáradt szemét felemeli,
s kérdőn nézi a "más" világot
Csak egy morzsa, egy csöpp reggeli,
Romba döntene kapzsiságot.

Nem kellene néki fény, s pompa
Luxusautó és személyzet
Csak egy hely, hol fejét álomba
Hajtja,egy meleg, puha érzet. 

2015. augusztus 23.