Kiss Antal barátom halálára

Már papírt és szemetet görget, fúj a szél,
a néma gyász bolyong a kihalt ház körül,
a csend, a hallgatás most magáért beszél,
a bánat megtelik, azután kiürül.
Oda lett a haszon, dicsőség, a siker,
szomszédba osont egy ormótlan konténer.

A nehéz sors öröme, baja és gondja
ma nála, holnap nálam, aztán nálad
kerül gyömöszölve egy koszos halomba,
és bagóért kínálják, adják a házat.
Még szerencse, hogy nem láthatja az ember,
ahogy életét nyeli le egy konténer.

Rossz cipőt, foltozott kabátot, nyakkendőt,
verseket, vázlatot, kócos kéziratot,
mit fukar idők gyűjtöttek, szűk esztendők,
és a fájdalom diktált, majd leíratott.
A víg torokon sem koccintanak vízzel,
borravalót gyűjt egy zsugori konténer.

Féltett, kis kincseink válnak gyorsan sitté,
ma nála, majd nálad, utána énnálam,
hamarabb, előbb, mint a halandó hinné,
roppannak a térdek, megroggyan a vállam.
Akár tagadsz, remélsz, hiszel, vagy nem hiszel,
majd útra kel holmidért egy zöld konténer.  

2020. december 7.