Olyan minden itt, mint egy álom,
minek értelmét nem találom,
keresem, kutatom folyton,
közben foltokat ejtek a folton.

Lánglelkű szívem kitárom,
és átküldöm minden határon,
mert magyar vér az miből élek.
Magyar vagyok, sose félek.

Ha megölsz, én feltámadok,
mert egy konok magyar vagyok.
Ha tőrt szúrsz az árva szívembe,
én akkor is azt mondom egyre...

Nézd, újra a szívem kitárom,
mely áttör az összes határon,
hun vér csörgedez ereimben,
én nem megyek el soha innen.

Egy őskonok magyar vagyok,
én itt élek és itt halok.

Mert Hazámban otthon vagyok.