Kokárdánk könnyei

Ó hova hull a záporeső
Talán ázik a képernyő
Egy nemzeti kokárda hullajtja
Könnyét le az asztalra

Hol vagytok ti hazafiak ?
Akik a harcokban a nemzetért vívtak
Akik szívük fölött hordták
Kokárdát és kínjaid Magyarország ?

Magyar vagyok,szívem magyar
Nem holmi gyávaságot takar
Kokárdám kitűzöm szívem fölé
Lássa a világ a kokárda a magyar nemzeté!

Kitűzöm nemzeti kokárdámat,
Úgy ünnepelem magyar hazámat
Dicső hőseink rátok így emlékezem
Magyar a szívem ,határtalan büszkeségem!

Ha nem vagy magyar,csak a földje kell !
Nem érdekel,hogy a nemzet ünnepel !
Neked a magyar nemzet egy kokárdát sem ér!
Megtagadva nemzeted,érdekből,tilalomért

Neked nincs ünneped,nincs emléked
Te a hősöknek árulója lettél !
Megtagadva saját nemzeted !!
Te szívedben kokárdával nem ünnepeltél

Mikor a gyermek ajkán száll a dal
Boldogan tűzi ki a kokárdát,mert magyar
De te a televízión keresztül üzened
A szíved,a lelked nem ünnepel !

Forgó szél támad,hull a könnyek zápora
Így állsz bosszút a saját nemzeteden?
Te szegény lélek,te ostoba !
Isten sem bocsát meg neked !
Mert hősi ünnepen megtagadtad nemzeted !

2O14.O3.17. Mosonmagyaróvár

Dáma Lovag Erdős Anna

/Nemzeti ünnepünkön.Márc.15.-én televízióban

több bemondónak nem volt kitűzve kokárdája/