Főnixmadár tért úgy vissza,
hogy tűzben újjászületett,
érzem én is, hogy heves láz
égeti, mardossa a lelkemet.

Szavak közé veszik lelkem,
mámoros kalandra vágyom,
tűzmadarak tépték szívem,
futott el így, ha volt ifjúságom.

Aztán feltűnsz, mint a fecske,
ki csivitelve röpdös körbe,
keresi édes párját a fészekbe,
kivel egykor utat tévesztette.

Pedig nem lesz visszatérés,
elvesztettél mindörökre,
a régi udvar már idegen,
talán sosem laktam benne.